Buda-Bertalan: Felfújta a nŐ … I. rész, Folyt. köv.

2013 augusztus 2. | Szerző: Buda-Bertalan |

 

 

Buda-Bertalan:

 

Felfújta a nŐ

 

 

6969.10.02. kedd, este 23:56

1. Nem bírtam elaludni. Felzaklatott. Elővettem a gépem. Mi mást vehettem volna elő. Ez türelmes és megbízható. Igaz, már ez is elromlott egyszer. De ezt meg lehetett gyorsan javítani. Egy fiatal srácnak sikerült. Nekem viszont bajom van a javításokkal. Először az ágyat kellett volna megjavítanom. Talán az könnyebb lett volna. De ahhoz hozzá sem kezdtem. Elkezdtem viszont Őt javítani.

Azt hiszem, az ággyal könnyebben boldogultam volna!

 

 

2. Azt mondta – Kicsim, reggel sütök majd Neked tojást! Nem voltam biztos benne, hogy nagybetűvel gondolta. De én nagy betűvel írtam. Ennyit azért megérdemlek, hogy tiszteljem magam. Mondtam – most tényleg megérdemlem. Nevetett. Pedig ennek is az ágy volt az oka. Ezt Ő mondta. És ebben az volt a szép, hogy tényleg az ágy volt az oka. Már másodszor. Igaz, először én jártam pórul vele. Mármint azzal, hogy az ágy szétesett. Pedig Neki akkor jó volt. Most nem esett szét az ágy. Most viszont Neki nem volt jó. Ezért kapom a tojásokat reggelire. Hm. Itt felnevettem. Kínomban. Még jó, hogy nem az enyémeket süti meg és tálalja. Ez alkalommal is szerencsésnek mondhatom magam.

 

3. Sokáig hallgattam, de végül is, nem sok értelme volt. Igaz, Ő szólalt meg először, de nekem kellett válaszolnom a vádakra! Ez így van. És, általában így van. Ha egy nő megszólal, akkor általában nem válaszol. Általában kérdez. De nagyon is konkrétan. Erre sose tudok felkészülni. Mindig valami racionális kérdésre várok. Hiába. Most is. De már nem emlékszem, mit is mondott.

Elővette a gépét. Már megnyugodtam, hogy azzal foglalja el majd magát. Aztán nekem szegezte a mondatot. Úgy fél órával ezelőtt. De most erősen töröm az agyam, mi is volt a kérdés. Mert csak mondat volt, de valami vád hallatszott ki belőle. És nekem kellett megválaszolnom. Valahogy úgy kezdte, hogy: – pedig most épp Nekem már majdnem jó lett volna… Aztán nagy csend következett. Vártam a folytatást, de hiába. Törtem a fejem, erre mit mondhatnék? Mint Férfi, mindig rosszul reagálok. Zsigerből. Azon kellett volna törni a fejem, mit kérdezzek vissza. De én sajnos azon törtem a fejem, mit válaszolhatnék. Hisz a hangsúlyból két dolog azonnal kiderült. Az egyik, hogy valami majdnem sikerült Neki. A másik, hogy én vagyok az oka, hogy Neki nem sikerült. Persze, tudtam, hogy mi nem sikerült Neki. Akkor minek kérdezzek vissza. Az nem lett volna logikus. És, miért nem? Ezt sem kérdezhettem vissza, mert erre is tudtam a választ. Igaz, ez más válasz volt, mint amire Ő számított volna. Ezt Ő nem tudta. De én azt is tudtam, mi az Ő válasza az én miértemre. Beláttam, hogy ismét én hibáztam. Mondtam amit várt: – Sorry, én nem voltam elég kitartó. Ez hatott. A beismerés mindig hat. Megesett a szíve rajtam. Azt mondta, mégsem én voltam a hibás, hanem az ágy. Meg sem mozdult, pedig mi eléggé intenzíven mozogtunk rajta. És ez az ágy meg sem mozdult. Pedig le-fel kellett volna mozognia velünk. Se le, se fel nem mozdult. Csak mi, ketten. Először csak lassan, majd egyre gyorsabban. Ha besegített volna az ágy, nem fáradtunk volna el. Már csak egy perc hiányzott, vagy csak három mozdulat. Ebben szerencsére Ő sem volt biztos. Nekem a három mozdulat szimpatikusabbnak tűnt. A harmincadik perc, a huszonkilencedik után már túl hosszú. A három mozdulat ezért sokkal, de sokkal szimpatikusabban hatott rám. Az ágy viszont egyet sem mozdult. Talán jobb is így. Mert a múltkor csak egyet mozdult, azt is csak lefele. Így legalább nem kell az ágy miatt is hallgatnom. Elég volt így, csak azt hallgatnom, hogy már majdnem jó lett volna.

 

4. Megittam a kávét és bevettem a boldogsághormonokat. Legalább egyikünk legyen boldog. A csoki mindig megbízhatóan pótolja a boldogsághormonokat. A kávé pedig a Lelki melegséget. Most mindkettőre hirtelen szükségem lett. Pedig Tőle jobban esett volna. De az ágy azt is meghiúsította. Most még eléggé “olcsón” megúsztam. A múltkor a férfiasságom vonta kérdőre az ágy miatt. Akkor én nagyon jól bírtam. Olyan intenzitással mozogtunk, hogy mámorító hangulatba kerültünk mindketten. Akkor mindketten egyszerre értünk célba. Mégis azzal vádolt meg, hogy nem vagyok Férfi. Mert az ágyat már nem akartam utána megszerelni. Akkor az ágyhoz nem volt már erőm. Most pedig csak mozogni nem. Most férfi maradtam, de akkor a férfiasságom vonta kétségbe, mert leszakadt alattunk az ágy és én nem voltam hajlandó megjavítani. Akkor nem hiányzott még három mozdulat. Már az első mozdulatomra összerogyott alattunk. Ő csak a harmincadikra. Akkor nem is vonta kétségbe a férfiasságom, mert még nem fogta fel kábulatában, hogy az ágy összeomlott alattunk. Nem is tudott magáról fél óráig. Amikor kialudta magát a karjaimban és zsibbadtan kihúztam alóla, akkor vette csak észre, hogy az ágy lefele mozdult el. Felfele már nem volt ereje. Zsibbadt karomat tapogatva, rosszul válaszoltam Neki. Azt mondtam meggondolatlanságomban, hogy nem csavarozom össze az ágyat. Sajnos még azzal is tetőztem, hogy ez csak az utolsó lökés volt neki. Más alatt is összeomlott volna. Mert már túl sokat mozogtak rajta le-fel ritmusban. És egyszer az ágy is elfárad. Ahelyett, hogy elnézést kérne – összeomlik.

 

  

5. Mostmár teljesen megnyugodtam. Ő pedig már el is aludt. Így, ma este már nem kell bizonyítanom. Igaz, már meg is bocsátott. És gyorsan el is aludt. Ebből látszik, hogy egy nŐ gyorsan el tud aludni, ha nem rogyik össze az ágy. Legalábbis én erre következtettem az előzőekből.

Azt hiszem, mostmár én is nyugodtan lefekhetek aludni. Mivel már holnap van, ezért ma kapom a tojásokat rántottaként. Már nem is kell holnapig várnom. Dejó! Csak reggelig, és már sajnos éhes lettem most. Már csak öt óra és hat óra lesz. 6 – tetszik ez a szám. Így is és fordítva is. De most nem erre kellene koncentrálnom, hanem az alvásra. Erre már felesleges, mert Ő már alszik. Remélem ez a gondolat nem párosul az éhségemmel. Mert akkor mégis csak vissza kell mennem arra a rossz ágyra, pedig ma megkaptam éjszakára a ruganyos matracot. A rossz ágyban ugyanis most éppen Ő alszik. És a jó mindebben, hogy egy alvó-forró női test mellett én is gyorsan el tudok aludni. Hát, szerencse fel. Remélem, nem ébred fel, amikor mellé bújok. Így megúszhatnám legalább egy kérdésére a választ. És nyugodtan elalhatnék én is!

 

 

6. Németül – „sechs”. Most hajnalban már nem vágyom arra, hogy elmagyarázzam a hatos jelentését számomra. Pedig kulcsfontosságú szám. A házszámom. Ez megnyugtat. Megyek. Próbálok csendben és észrevétlenül bebújni mellé a rosszabbik ágyba. Mégiscsak azt választom. Már csak alig több, mint 4 óra van hatig. Egyre rosszabb az arány. Egyre rosszabbul látom a betűket is. Jó elalvást kívánok magamnak és félve, de elindulok a másik ágy felé. Fogalmam sincs, mennyi bonyodalmat fog még okozni a kapcsolatunkban és a kapcsolatunknak. Már csak alig több, mint négy óra és rántottát ehetek. Megyek, mert kint mozgást hallok. Remélem, az ágy még áll és én megpihenhetek.

 

 

 

6969. szerda… napfényes októberi reggel, 3.-án.

Már nem számozok tovább. Marad a 6. Ez szimpatikus is, minden formában. Így állva is, de ha megfordul – az is szimpatikus. Szép kerek. Mármint a hasa. Hasonlít az enyémre. És az Övére is. Miért ne tetszene ezek alapján!? Ezek itt inkább az öröm jelei, mint a kérdésé. Szóval, hasa is van, formája is, kereksége is. Olyan szép kis “gömbölyded”. Ez egy nagyon bonyolult összetételű magyar szócska. Azon morfondírozom, hogyan fogom németre lefordítani, vagy lefordíttatni, ha német nyelven is ki szeretném majd adni a könyvem. Mert a magyarok általában mindent visszautasítanak, amivel traktálom őket. Szóval a “gömbölyded” szó hallatára, Nekem, egy kis bébi, magyarul – baba – jut eszembe. Helyesírásilag ebbe a mondatba biztos beleköt a “korrektúra”. Túl bonyolult, hosszú mondat volt. Már előre félek, hogy kötekedni fog velem a “korrektúrozó”.

Vissza kell térnem az egyszerűbb mondatokhoz. És még a “gömbölydedet” is meg kellene magyaráznom. De most ezt hagyom. Nagyobb kedvet érzek visszatérni a hatoshoz. 6. 9. MindkettŐ csodálatos szám. Főleg. ha Őrá gondolok! Most mit csinálhat? Már két órája nem jelentkezett. Nagyon hosszú időnek tűnik. Neki. Nekem így egész jó, mert nyugodtan írhatok.

 

b) A második bekezdést mégiscsak meg kellene jelölnöm. Így sikerült. Ma. –

Reggel csendben nyitotta az ajtót. Megéreztem, hogy be fog jönni. IdŐben kinyitottam a szemem, hogy láthassam. Nagyon szeretem a mosolyát! Csodálatos az arca ilyenkor, amikor a szeme is Rám mosolyog! Naná. Hát kire? Csak én fekszem az ágyban. A matracosban. A kényelmesben. És a segítŐkészben. Ez az ágy még sosem okozott bonyodalmat. Miatta sosem vonta kétségbe a férfiasságom. Sőt!

Szóval tényleg csodálatos mosollyal nyitott be a szobába. Rámosolygott még a Nap is. Mert már az is kinyitotta a szemét, hogy megcsodálja mosolyát. Én is. És a halvány piros – inkább rózsaszín – ajkak megindultak felém az ágyba. Rám zúdította apró puha puszijait. Annyira magával ragadott az érzés – nagyon! Becsuktam a szemem és éreztem minden apró pusziját. ElŐször a számom. Utána a nyakamon. A haja persze eltakarta a szemeim. De már úgyis becsuktam. A számba is beletornázták magukat a hajszálai. Már azt is megszoktam. Nem vettem levegŐt. Csak az orromon. Ez volt a taktikám, hogy ne kezdjek el köhögni. Elrontotta volna az Érzést, a Hangulatot, a nedves ajka varázsát. Nagyon jól tudott nedves szájjal és nyelvvel csókolni. Tulajdonképpen azzal kezdte. És csak utána jöttek a puszik a nyakamra. Jólesett. A csók is. A takarót lehúzta Rólam, a pizsamám felhúzta. Nem volt idŐm fázni. Finom, érzékeny bŐrömön már éreztem teste melegét. SŐt! S Őt! Forróságát!

Már nem bántam, hogy lehúzta Rólam a takarót. Azt sem, hogy felhúzta a pólóm. Ez természetes volt Neki. És nekem is. Nagyon boldog ébredés volt. Pótolta az esti csoki és a kávé hatását. Többszörösen!

 

 

c) Nem vonta kétségbe a tojásom jogosságát reggelire. De nŐ lévén, kérdéssel kezdte a reggelikészitést. Ez könnyű kérdés volt. Azonnal meg tudtam válaszolni. még gondolkodnom sem kellett a válaszon. Igen – mondtam. Ez a legegyszerűbb. Ha egy nŐnek igent kell mondani, az nagyon egyszerű a Férfinak. Ilyenkor mindketten boldogok. A nŐ az igenért, a Férfi is. Végre igent mondhatott gondolkodás nélkül. És nem lesz belőle bonyodalom. Sem további kérdések! Ez a legszebb benne, ha igent mondhatsz egy nŐnek.

Leültem és türelmesen vártam a rántottám. Nagyon ügyesen csinálta. Már megint nem a receptet és az elkészítési módot figyeltem. Szemem a két kerek 66 -osra tapadt. Már előtte összehúztam középre a pici bugyikát. Amikor megöleltem és átkaroltam a derekát. És lejjebb csúszott a kezem. Nem vette észre. Csak a nyakára figyelt. És az ajkaimat érezte. Tudtam, hogy ha igent mondok, a hátát fogom látni. A tűzhely a fal mellett állt. De nem a hátát néztem. Az összehúzott bugyika jobban tetszett. Mármint az, amit nem takart el. Fel is álltam. Aztán odamentem és beleharaptam hátulról. Olyan finoman, hogy fel se szisszent. Kavargatta tovább a tojást, hogy lágy maradjon. De határozottan hallottam a nevetésén, hogy nem a tojáskevergetés tetszik ennyire Neki. Pedig azt csinálta. Azt mondta, nem szereti, ha túl kemények lesznek a tojások. Egyetértettünk. Jobb, ha megpuhulnak. Ő pedig arra gondolt, hogy puhán tartja Őket. KettŐ. Ez már benne van az “Őket” szóban. KettŐ tojást puhán tartani nem túl bonyolult dolog. KettŐ nŐt? Ebbe a témába, most, itt, nem is mennék bele. Bekeményítenek. Azonnal! Mind-kett-Ő! Katt. És vége. Ezért jó, hogy egy nŐnek, kettŐ helyen, kettŐ domborulata is van. Ez már elég bonyolult ahhoz, hogy CSAK VELE foglalkozz. És még szerencsénk is van. Ha kérdez valamit, jobb ha ezzel a “kettŐ”-vel foglalkozunk. Egy simogatás jobban hat rájuk, mint bármely válasz. Ha elég gyorsan a közelükbe férkőzöl, még a választ is megúszhatod. Néha. Mert általában nem tudod megúszni. Már elzsibbadt az ujjad a simogatásban. És akkor hirtelen megismétli a kérdését. Rájöttem, jobb, ha feledékeny a nŐd! Igaz, akkor kereshetjük órákig a szemüvegét. de erről most nem mesélek. Ez már tegnap reggel volt. Munkába indulása előtt. És annak is az ágy volt az oka! A leszakadt ágy. Ha úgy hagyta volna! Akkor nem csúszott volna alá a szemüvege. A szemüvegét megtalálta. Mikor találja meg végre ismét a férfiasságom? Majd elmesélem ennek is a történetét. De az hosszú. Még hosszabb lesz, amíg férfi leszek ismét a szemében. Mármint szerelő-férfi. Szerelő. Férfi. Én könnyen szétválasztom ezt a kettŐ fogalmat. Ő nem. Nekem ez kettŐ doboz. Neki – sajnos – egy gombolyag! Szóval – ágy, nŐ, férfiasság – nagyon bonyolult ügy így együtt.

És mindennek az a leszakadt ágy az oka!

Folytatás következik…

 

Copyright 2004-2013 by Buda-Bertalan

Kapcsolat: Buda-Bertalan@freemail.hu