Buda Bertalan: Imádat…

2013 július 12. | Szerző: Buda-Bertalan |

Buda Bertalan:

Imádat…

Lenn a fáról, almát keresve,
Séta közben, mindent meglesve,
Dacolva széllel, természettel,
Hideggel úgy, mint meleggel,
Találkozol Isteneddel

Izzadtan, mezítláb jön a porban,
Elveszve időben és korban,
Álmokat szőve jóban és rosszban,
Mosolyát rád villantja szomjan,
De megy tovább

Kiér a rétre, hol virág temérdek,
Letép s hajába tűz hármat-négyet,
Megfordul és hívogatva néz rám,
Szeméből vágy sugárzik némán,
Testével csalogat

Szeretetre vágyva csillog szeme,
Úgy tesz, mint kinek nincs ideje,
Csak magára és egy szem fiára,
Kit egy életen át babusgat imádva,
Mégsem csitul vágya

II.
Kemény sors az anya szerep,
Vágy és testnélküli képzelet,
Önmagát és Férfit, csak hiteget,
Álmában simogatja csak kezed…
Így éli az életet!

Azt hiszed, játszik csak Veled,
De neki ez az igaz szeretet,
Bátorsága nincs ölelésre, tettre,
Lelkével szeret, testébe már…
nem enged be!

Férfiként ezt nem értheted,
Hiányzik belőled a képzelet,
Szemed csak női alakjára mered,
Imádnád testét, de nem lehet,
Neki nem az a szeretet!

III.

Kell hozzá nagy férfi bátorság,
Hogy szóra nyisd Róla a szád,
S elmond neki szemed csodálatát,
Szíved érte lüktető ritmusát,
Lelked imádatát

Csodásan hat rád szeme sugara,
Elbűvöl lénye, s vidám mosolya,
Lenyűgöz ajka, bőre simasága,
Életed fénye Ő, piros rózsája,
Lelked virágszála

Mily csodás a testi-lelki szeretet,
Felgyújtja a legszebb érzelmeket,
Vágtat éjeken át vadul Benned,
Átjárja Szívedet, minden érzékedet,
Mi lesz most – nélküle – Veled?

Én is imádlak: Fresh

Copyright 2004-2013, by buda-bertalan@freemail.hu