.
Buda-Bertalan:
Tested szárnyal Szellemeddel…
Ha levetkőzöd – Egó-Ön-Tudatod,
Előjön az Emberi! – Érző-Tudatod,
Melyet úgy nevezel – Szenvedély,
S háttérbes szorul – a józan ész… hm
Mámorba borulsz – egy pillanatra,
A legszebb érzés – Isten adta!!!
De mért szabta ilyen rövidre – a Bódulatot,
Mért helyezte előtérbe – az Akaratot?
A Szenvedélyt – Akarni sem kell,
Elvarázsol lényedben, bensődben,
NŐ vagy és Férfi – közös mámorban,
Egy vagy Istennel – dacolsz Akaratoddal!
Ez az Igaz-közös-Pillanatvarázs!
Ezen kívül nincs más – mire jobban vágysz!
Tested és Szellemed – forróságba viszi,
Ilyen pillanatban – semmi más, nem érdekli!
Utódal
Ha átélted már – a Pillanatvarázst,
Dédelgeted életed végéig e parázst,
– Egód ruházta csak fel hivő Lélekkel, –
Tested varázsa szárnyal – Szellemeddel…
Szenvedéllyel…
.
.
…….. Copyright 2004-2009, Urheberrecht bei Buda-Bertalan, registriertes Urheberwerk: 907613665 – 4910…..
.
.
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (…) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (…) És azt gondolta: “Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.” A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (…) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (…) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (…) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. “Miért jöttél?” – kérdezte a halált. “Hogy újra együtt repülhess a madaraddal” – felelte a halál. “Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.”
( Paulo Coelho )
.
https://bertalan.cafeblog.hu
http://bertalan-buda.cafeblog.hu
http://versek24.blog.hu/
http://Dalszovegek24.blog.hu/
http://www.zenesz.hu/user.php?z_id=1313
kapcsolat: bertalan-buda@freemail.hu