Buda-Bertalan:
Utad, s a tudat
Nem suhan, lassan döcög a gyorsvonat,
Elmém szomorú, gondolkodik a tudat,
Ismerek sok szépet, s előjönnek képek,
Szomorúak, tudatosak, elkeserítő lények.
Nem suhan, lassan döcög a gyorsvonat,
Előidézném, de nem lelem vágyamat,
Széparcú, hosszú barna hajú lények,
Nem igéznek, nem jelentenek már szépet.
Nem suhan, lassan döcög a gyorsvonat,
Képeket látok, barnabőrű női alakokat,
Csinos, sima bőrű női test – de hol a lélek?
Akarata tombol, lüktet, keresi a szépet.
Nem suhan, lassan döcög a gyorsvonat,
Akaratod tombol, kutat, keresed Önmagad,
Kívánod a vidámat, a kedveset, a szépet,
Mégse adsz magadból, titkolod igazi éned.
Nem suhan, lassan döcög a gyorsvonat,
Kritizálsz, gúnyolódsz, megveted párodat,
Szeretetre vágysz, érezni akar lényed,
Várod – ki tudna, boldoggá tenni téged?
Nem suhan, lassan döcög a gyorsvonat,
Mást szeret a test, mást a gondolat…
Test és lélek, ha nem együtt éreznek,
Élvezet, s szív gyorsan el-véreznek.
Nem suhan, lassan döcög a gyorsvonat,
Elsuhan az élet, a gyötrelem, bú marad,
Barátok után futsz, kínoz, gyötör a lélek,
Ha nem adsz magadból, így száll el az Élet.
…….. Copyright 2004-2009, Urheberrecht bei Buda-Bertalan Weisenstein-Neumann, registriertes Urheberwerk: 907613665 ……..
kapcsolat: bertalan-buda@freemail.hu